el hagyna. semmivé lennél. tekinsd meg magadot tetétöl fogva talpig. semmit olyat benned nem találsz. a mi Istentöl nem jöt volna, te pediglen mind ezek akegyelmek, és jó tétemények közöt, halálos vétekel akarod ötet meg bántani, meg vetvén oly adakozo Istennek jóságát, oly jó Atyának szeretetét az ö tölle vett jovakal, akarod ötet meg bántani. és boszontani. Eregy háláadatlan. és természet nélkül valo fiu, az oroszlányok szeretik azt. a ki öket taplállya. te pedig kevésnek tartod meg bántani azt, a kitöl vetted mindenedet

6. Menyünk már az Isten jóságának. arra a meg foghatatlan mélységire., szeretetének kut fejére, a mely az ö Fiának, a kristus Jésusnak kin szenvedése. It. fiam, it. találsz orvoságokot. a leg nagyob kisértetek ellen is, amelyeket másut fel nem találod. vessed szemeidet. a keresztre fel feszitetet üdvezitöre, aki rakva sebekel, el merült a fájdalmakban. és aki haldoklik üdveségedért. állapodgyék meg rajta. mind nézésed. mind gondolatod, tekinsd meg. és elmélkedgyél mind arol a mit szenved. gondold meg, hogy te éretted, és ate vétkeidért szenvedi mind azokot; lásd meg ha ugyan volnaé olyan kemény és kegyetlen szived., hogy meg bánthatnád ate üdveségedért haldoklo Istent., és meg feszithetnéd ujontában egy halálos vétekel. hogy hogy ! kedves fiam, ate büneidért fel feszitetet Istennek látása. nem elegendöé hogy meg tartoztason avétektöl. a vér melyet üdveségedért ki ontot. nem lágyittyaé meg szivedet,. mind azoknak a fájdalmaknak., melyeket éretted szenvedet, nem leszené anyi erejek hogy veled szeretessék ötet ? valamenyi seb vagyon rajta, mind annyi száj kiálttya néked Irtozál avétektöl. szeresed Jésust. te pediglen

(IV. Az Ifjak Kalauza: 190)


Előző oldal | Következő oldal